Mit tegyen a szülő, ha a 15 és fél éves gimis lány mostanában elég sokat csavarog, sokszor alszik a barátnőinél, plázázni járnak, már két fiú barátja is volt – és legutóbb a házibuliban füvezett is… Erről szól a Szabad Föld Sutyorgó rovata.

Kedves Gabi!

Nagyon el vagyok keseredve. Van egy 15 és fél éves gimis lányom. Jól tanul, de egy éve elég sokat csavarog, sokszor alszik a barátnőinél, járnak plázázni. Már két fiú barátja is volt, szex (tudtommal) nem történt köztük, bár ez nem a fiúkon múlt, le is léptek viszonylag hamar.

Nemrég egy barátnőjénél házibuliztak, ahol az egyik srác (17 éves) megkínálta fűvel, és a lányom el is fogadta. Valószínűleg csak azért mondta el nekem, mert lebuktak, és mivel jóban vagyok a lány anyukájával, félt, hogy előbb-utóbb eljutott volna hozzám a hír.

Váltig állítja, hogy kíváncsiságból kóstolta meg, többé nem tesz ilyet, és nem is jött be neki.

Szerinte ez nem nagy dolog, és a többi szülő sem foglalkozik az esettel, lazán kezelik.

Ismerem a srácot, akitől a füvet kapta, gondoltam, hogy elviszem kicsit kocsikázni és elbeszélgetek vele. Nagyon dühös vagyok rá! Csak az tartott eddig vissza, hogy mindenkit, aki ezentúl droggal közelít a lányomhoz, nem tudok majd fülön csípni, megdorgálni, eltávolítani.

Sokat beszélgettünk már ezelőtt is a lányommal a drogokról, mennyire veszélyesek, milyen fajtái vannak. Azt mondja, hagyjam már békén, mindent tud, bízzak benne, nem fog többé előfordulni, de értsem meg, hajtotta a kíváncsiság. Korábban a cigivel és az alkohollal is így volt: megkóstolta őket, elmondta nekünk, de szerencsére egyikre sem szokott rá. Úgyhogy végül nem büntettem meg. Jól tettem?

Üdvözlettel: Krisztina

*

Kedves Krisztina!

Szerintem jól csinálta. A kamasz kíváncsi, sok mindent kipróbál. Ráadásul ebben az életkorban a kortársak hatása nagyon erős, a társaságtól és a buliktól nem szabad eltiltani. Vadul keresik önmagukat – nekünk pedig hagyni kell, hogy megtalálják.

Legeslegjobb természetesen a „semmi drog” lenne, de tudjuk, hogy pár korty bortól még senki nem lesz alkoholista, és néhány slukk füves cigitől sem narkós. Mégis, szülőként résen kell lennie ezentúl, figyelni az árulkodó jelekre, hogy ez a mostani, életkorból fakadó kíváncsiság nehogy átforduljon szokássá, akárcsak vagányságból a társak előtt.

Ha sokat beszélgettek már a témáról, akkor nemigen tudok újjal szolgálni a bódítószerek kártékony hatásáról. Kis túlzással: nem számít, miért mondta el az „ügyet”, a lényeg, hogy megbízott önben.

Maradjon meg önök között ez a bizalom, ennél nagyobb védőhálót most nem tud adni kamasz gyermekének.

Úgyhogy a kocsikázásról is lebeszélem – számtalan okból, de elsősorban azért, mert ezzel megszégyenítené a lányát a társasága előtt.

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi

gabriella.szijjarto@szabadfold.hu