Mit tegyen a fiatal házaspár, ha szeretné “megtörni” az ünnepek régi családi hagyományát? Ha két pici gyermekével szeretné az ünnep egy részét az otthonukban, négyesben tölteni, és csak aztán találkozni a többiekkel? Erről szól a Szabad Föld Sutyorgó rovata, ami húsvét közeledtén időszerű.

Kedves Gabi!

Amióta az eszemet tudom (35 éves vagyok), a szentestét a közelben lakó anyai nagyszülőknél töltötte a családunk. Soha nem volt kérdés, hogy a lányuk és a fiuk a párjaikkal és az összesen három unokával átmennek-e vacsorára – ez valahogy evidenciának számított mindig, és sohasem kényszernek.

Amikor öt évvel ezelőtt férjhez mentem, szenteste automatikusan Mikivel bővült a vacsoraasztal; másnap délben ebéd anyáéknál, és utána indultunk vidékre az anyósomékhoz. Amióta, több mint három éve megszületett a kislányunk, Flóra ragyogja be a szentestét a nagyiéknál, őt rajongja körül az egész család. Idén nyáron megérkezett a második babánk, Léna is, leírhatatlan az örömünk! Időközben az imádott nagymamám megözvegyült, érthető, hogy még inkább várja azokat az alkalmakat, amikor összegyűlik a teljes család – pláne amikor a hagyomány szerint szentestén nála. Mindig finomakat eszünk, jókat beszélgetünk, élvezzük egymás társaságát, mégis Mikivel mindketten arra vágyunk, hogy idén először a mi kis önálló családunk külön, a saját otthonában töltse a szentestét, és aztán másnaptól szívesen találkozunk a tágabb családunkkal, bárhol és bármikor.

Szeretnénk a magunk ünnepi szokásait megteremteni 24-ére, ugyanakkor lelkiismeret-furdalás gyötör: ki tudja, hány közös szentesténk van még a nagyival, és mi elsősorban magunkra gondolunk. Önzés ez a részünkről?!

Üdvözlettel: Ági

*

Kedves Ági!

Megnyugtatom: nem önzés, mindössze egy boldog új család természetes vágya. Nem ismerem az ön nagymamáját, de aki a férjével együtt olyan meghitt légkört teremtett maga körül, hogy évtizedek óta minden szentestén önként és örömmel ott gyűlnek össze a családtagok, azzal bátran beszélhet őszintén. A nagyi pontosan ugyanazt szeretné, amit ön Mikivel: a karácsony valódi ünnep legyen, amikor mindenki élvezi és szereti az együtt töltött időt, nem pedig kényszeredetten igyekszik megfelelni valamilyen feltételezett családi elvárásnak.

Rendkívül fontos a párkapcsolatban kialakítani a közös szokásokat, ezért tudatosítsák magukban: évtizedes családi hagyományokra is joguk van nemet mondani. Általában a haragtól, sértődéstől való félelem szab gátat annak, hogy cselekedjünk.

Sosem késő a családi tradíciókat finomhangolni (nem elutasítani!), együtt átbeszélni, hogy mi is az, amit egy megváltozott élethelyzetben várhatunk egymástól.

Például azt, hogy a szenteste nagy vacsorájából hadd legyen karácsony első napi ebéd. Mérget rá: a nagymamájának csakis az a fontos, hogy boldognak lássa önt és a kis családját – az év bármelyik napján.

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi

gabriella.szijjarto@szabadfold.hu