Az internetező gyerekek közül bárki csapdába eshet, nem jelent garanciát, ha valaki visszafogott, jó tanuló vagy óvatos. A nagy útkeresés időszakában, amikor a kamasz nehezebben ért szót a szülővel, a coach támogató szerepe különös jelentőséggel bír.

Ha számszerűen foglalom össze az utóbbi évek legsokkolóbb dokumentumfilmjét, akkor, íme, az eredmény: három nagykorú (19, 21 és 23 éves) színésznő, akiket a külsejük alapján simán 12 éves kislánynak lehet nézni; a stúdióban berendezve három álgyerekszoba laptoppal, internettel, telefonnal; 10 forgatási nap és 2458 szexuális online ragadozó.

A Csapda a neten című alkotás egy vizuális társadalmi kísérlet, amely a vártnál is sokkal mellbe vágóbb valóságot mutat be.

A két cseh rendező, Vít Klusák és Barbora Chalupová alapötlete szerint a három „tini” népszerű cseh közösségi oldalakra regisztrált egy-egy nyilvános kamu profillal, a filmes stáb és a projektbe bevont szakemberek felügyeletével.

Kiinduló szabályként fogalmazták meg, hogy a lányok megjelenésében nyoma se legyen semmi kihívónak, csábítónak – hasvillantó topok és falatnyi rövidnadrágok helyett kapucnis pulcsiban, bő pólóban, kiskamaszos görnyedtséggel csoszogtak a babaházak, tinikönyvek és plüssök között. Maguktól nem kezdeményezhettek, csak válaszoltak.

Ami különösen fontos: a nyíltan szexuális tartalmú témák esetén újra meg újra emlékeztetniük kellett arra a másik felet, hogy ők csak 12 évesek.

De mindez nem hatotta meg a perverz ragadozókat! A forgatás végére mintegy 2500-an próbálták meg szexuális indíttatásból megkörnyékezni a 12 évesnek hitt lányokat. Jellemző, hogy a hátsó szándékkal közeledő férfiak rögtön a tárgyra térve, gyakorlatilag azonnal képet küldtek magukról, a nemiszervükről.

Az émelyítő mennyiségű farokfotó mellett maszturbálások, mocskos kérdések, vetkőzésért könyörgések, alattomos hízelgések, kőkemény érzelmi zsarolások és fenyegetőzések, nyomasztás útján kierőszakolt, gyerekpornónak minősülő és később zsarolásra használt fotók sokkolják a nézőt.

És cseppet sem jelent megkönnyebbülést az a tény, hogy a férfiak többsége nem próbált kicsikarni személyes találkozást, megelégedett azzal, hogy a távolból használja fel a kiskorúakat a kielégüléshez…

A filmesek a lányok monitorján feltűnő férfiak vonásait elmosták személyiségi jogi okokból, de a szemüket és a szájukat meghagyták élesnek. A stáb az anyagokat átadta a rendőrségnek, több esetben eljárás indult.

A dokumentumfilm Magyarországon először 2021 tavaszán a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (BIDF) szerepelt, emellett a „lepuhítottabb” oktatási változatot a forgalmazók kérésre iskolákba is eljuttatták.

E film láttán meginoghat az emberi faj felsőbbrendűségébe vetett hitünk, mégis látni kell! Hogy megértsük: az internetező gyerekek közül bárki csapdába eshet, nem jelent garanciát, ha valaki visszafogott, jó tanuló vagy óvatos – kiindulva abból a tapasztalatból, hogy egy gyerek tiniként nem feltétlenül hallgat a szüleire, miközben egy hízelgő udvarlónak, egy felnőtt embernek nem tud csak úgy nemet mondani…

SZÁM SZERINT

• A Magyar tinik a neten elnevezésű kutatásból az derült ki, hogy a 14 éven aluli válaszadók 33 százalékától kértek már erotikus fotót chatbeszélgetésben.
• A 14–25 évesek körében végzett kutatás szerint a résztvevők 39 százalékától kértek erotikus fotót a neten, idén csaknem 51 az arány.
• Naponta 500 ezer predátor aktív az online térben – az FBI adatai szerint. Az internetes szexuális bántalmazás áldozatainak fele 12 és 15 év közötti gyerek.

Mégis, hogyan lehet kikerülni a kamaszkor csapdáit?!

Bármilyen fájónak érzi a szülő, hogy a kortárs kapcsolatok fontosabbnak tűnnek a kamasz számára, mint a családiak – bízni kell abban, hogy ez csupán (néhány éven át tartó) átmeneti állapot, és hosszú távon a pozitív minták lesznek a meghatározóak. Ez az időszak a többségnél a bandázásé, a „nagy vérszerződéseké”, a betyárbecsületé. A hullámzó és szélsőséges érzelmeké. A fiúk/lányok iránti érdeklődésé. A (net)függőségek kialakulására való hajlamé.

Ha egyszerűen kitiltjuk a virtuális térből a kamaszt, az csak olaj a tűzre. De ne engedjünk idő előtt az információs kor, a reklámok és a környezet nyomásának, a későbbiekben pedig szabjunk észszerű határokat a gyerekek internet- és közösségimédia-használatában.

A fiatalok számára ártalmas az is, hogy az online térben felsejlő csillámporos világban hisznek – amihez képest szürkének, unalmasnak tűnik a realitás, a valódi életük. A közösségi média rivalizációs érzelmeket indít el, és már a legkisebbek is hajtanak a minél több követőért – de ez a folyamatos láttatás és megosztás pont ellenkező érzelmi folyamat, mint amire ebben az életkorban szükségük lenne.

Nem az a baj, hogy ez az álomvilág megjelenik. Akár hajtóerő is lehetne, ha valaki ettől szárnyakat kap, és tesz érte, hogy elérje, mondjuk tovább tanul, jobb állást keres. De a kutatások azt mutatják, hogy a többség enerválttá, passzívvá, depresszívvé, perspektívátlanná válik ilyen mértékű nyomástól.

A szülőn múlik, hogy milyen utódot nevel. Igen ám, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a szülő vállát mázsás súly nyomja: a felelőssége sokkal nagyobb, mint korábban. Sem a kiskorúnak, sem a nagykorúnak nem szégyen segítő szakember, ifjúsági és/vagy life coach segítségét kérni a generációs szakadék átugrásához. Hogy ne gondolja egyik fél sem azt: egy világ választja el a másiktól…