Szinte biztos, hogy a férj nem becsületes úton jár. A napokon át tartó indokolatlan kötekedések, a kirívó pohártörés, a többnapos eltűnés, majd a hazatérés és a néma csend is erről árulkodik. Mit tegyen a kétségbeesett feleség?! Erről szól a Szabad Föld Sutyorgó rovata.

Kedves Gabi!

Ennél vacakabbul nem is indulhatott volna az új év! A harmincas éveink elején járunk a férjemmel, hat éve házasodtunk össze, gyerek még nincs. A karácsony a megszokott módon telt: a tágabb családdal, folyamatos jövés-menéssel. Utána Andris napokon keresztül rendkívül feszült volt velem, ami sajnos nem újdonság, elég hamar felkapja a vizet mindenért, és ilyenkor mindig én leszek a bűnbak. De most egyfolytában belém kötött, vitatkoztunk, körülbelül a semmin is. Soha előtte nem tört és zúzott – most a végén már repültek a poharak.

Aztán a szilveszter előtti este egyszer csak elment itthonról. Az ajtócsapódásra kaptam fel a fejem, és az ablakból azt láttam, hogy egy kisebb sporttáskát is bedob a kocsiba. Szó nélkül elhajtott. A telefonhívásaimat kinyomta, aztán másnap ki is kapcsolta a készülékét.

Több mint három nap telt el otthon teljes tudatlanságban, ez idő alatt az idegösszeomlás szélére kerültem…

Aztán 3-án reggel nyílt az ajtó, Andris közölte, hogy hazajött. Ennyi. Próbáltam faggatni, hogy merre járt, de rám mordult: mit nem értek azon, hogy fáradt, egy kis levegőre volt szüksége?! És tüntetőleg bement aludni, reggel kilenckor.

Jó néhány nap eltelt azóta, de a kiesett időről képtelenség beszélni vele, azonnal leteremt, úgyhogy inkább hallgatok. De nem hagy nyugodni, nem értem, mi volt ez az egész?!

Üdvözlettel: Ildi

*

Kedves Ildi!

A leírtak alapján kicsi az esélye annak, hogy a férje becsületes úton jár. A napokon át tartó indokolatlan kötekedések és a kirívó pohártörés is arról árulkodik, hogy valami nagyon feszítette belülről. Elég ócska és jellemtelen megoldás volt veszekedést provokálni és úgy lelépni, hogy ezzel a másikra hárította a felelősséget. Szó nélkül távozott, vitte a cuccait is – tehát készült, hová megy, de mégis valami balul sült el. Szóval ez a műbalhé erősen bűzlik…

Önön múlik, hogy a békesség kedvéért szemet tud-e hunyni a kiesett napok felett. Ha fél a válaszoktól, pontosabban saját magától, attól, hogyan reagál majd – akkor söpörje a szőnyeg alá a történteket. De azzal számoljon, hogy az érzelmi szemétkupac elfedve is egyre csak nő majd önök között, és ön egyre nehezebben fogja átlépni…

Vagy ragaszkodjon a tisztánlátáshoz, ne engedje félresöpörni magát. De készüljön fel arra, hogy érkezhet olyan válasz is, ami megrengeti majd a világukat. Őszintén szólva, az állandósult viták, bűnbakkeresések és félrecsúszott kommunikáció alapján úgy látom, nagyon ráférne a kapcsolatukra az „újratervezés” funkció.

Üdvözlettel: Szijjártó Gabi