Az online térben ugyanúgy veszélyek leselkednek ránk, mint az életben. Ötből három középiskolást éri valamilyen zaklatás a világhálón. A coaching során arra biztatjuk a fiatalt, hogy álljon ki magáért, szálljon szembe azokkal, akik bántani akarják.

A vírushelyzet óta minden korosztály jóval több időt tölt számítógép előtt, az internet világában, mint korábban. Mégis, mennyit? A korábbi kutatások azt mutatták, hogy a 10–14 év közöttiek átlagosan napi 3-5 órát töltenek a világhálón; ebben benne van a tanulástól/tudásszerzéstől a játékokon át a közösségi oldalakon való szörfözésig minden. Már a pandémia első hónapjaiban a szám hirtelen 8-10 órára ugrott, elsősorban a digitális oktatás bevezetése miatt. Mivel korlátozottak lettek a személyes találkozási lehetőségeink, ezért a kapcsolattartás, a szabadidő, a szórakozás és a munkavégzés jó része az online térbe tevődött a felnőtteknél is – és nagyon sokan sajnos így maradtak…

Nemzetközi visszajelzések szerint a covidos időszakban megötszöröződtek az online térben elkövetett szexuális visszaélések. Nálunk sincs ez másképpen: a középiskolai tanulmányaik végére ötből három diákot éri valamilyen bántalmazás.

A gyerekek a digitális oktatás során attól sem riadtak vissza, hogy a bántalmazást akár az online óra keretében tegyék meg. Mondjuk azzal, hogy nem engedték csatlakozni a társaikat, lenémították a tanárt, felvételt készítettek az óráról és megosztották közösségi térben, viccesnek gondolt mémet csináltak a pedagógusról, kibeszélőcsoportokat hoztak létre, ahol kipécéztek és bántottak valakit. Ezek a legjellemzőbbek bántalmazások ma is, sorolta kérésemre dr. Baracsi Katalin internetjogász.

Sok szülő fejében az él, hogy lám, a gyermeke milyen jól eligazodik az okostelefonok, számítógépek és az internet világában – csakhogy ez a technikai felkészültség, tudás nem jelenti azt, hogy a kiskorú egy bántalmazó helyzetet is rögtön felismer, és megfelelő módon kezel.

A gyerekek nem tudják, hogyan kell kilábalni egy kiszolgáltatott viszonyból, hol kérhetnek ehhez segítséget, hogyan dolgozzák fel például azt a traumát, ha a társaik egy megalázó képet tettek ki róluk a netre, miként nyerjék vissza az önbecsülésüket… Nagy bátorság kell ahhoz, hogy elmondják, ha butaságot csináltak a neten, vagy ha bántották, zaklatták őket!

Ha bizalommal fordulnak a szüleikhez, nem az a helyes magatartás, ha a felnőttek elveszik tőlük az eszközt vagy ha letiltják az internetet. Ez nem a probléma megoldása – csak a jegelése. Attól, hogy a gyerek nem látja, hogy a közösségi oldalon mocskolódnak róla, attól még a probléma fennáll, és ez benne feszültséget okoz. És a szexuális zaklatók is újabb gyerekeket szemelnek ki maguknak.

Mi a helyes hozzáállás? Hová tudunk fordulni a problémánkkal?

1. Tegyünk feljelentést, hogy ne essen meg másokkal is ugyanaz. Minden közösségi oldal arra törekszik, hogy az adott felületen lehessen letiltani és jelenteni – ezekkel a lehetőségekkel már a gyerekek is ügyesen élnek. Hazánkban két internetes forródrót működik: a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat keretében a biztonsagosinternet.hu és az NMHH égisze alatt az internethotline.hu. Ezeken a bejelentőfelületeken – akár anonim formában is – megoszthatjuk a közlendőnket, legyen szó sértő szexuális tartalomról vagy állatkínzásos videókról. Nagy segítség, ha például fotót készítünk a bántó bejegyzésről; ez segíti a nyomozást, és a bíróságon bizonyító erejű.

2. A zaklatás különböző formái legalább akkora lelki szenvedést okoznak az áldozatnak, mint a fizikai bántalmazás. A kedvetlenség, a tanulmányi eredmény romlása, az evési, alvási problémák, a fej- és gyomorfájás, az elvonulás, a magába fordulás stb. azt is jelezheti, hogy a gyermeknek valamilyen komoly, az erejét meghaladó gondja van – amivel a szülőnek mindenképpen foglalkoznia kell.

Ha nem boldogulnak együtt a problémával, tanácsos minél előbb segítő szakemberhez fordulni. Lehetőleg még az előtt, hogy a gyógyszeres kezelésig mélyülnek a lelki sérülések.

A coaching során arra biztatjuk a fiatalt, hogy álljon ki magáért, szálljon szembe azokkal, akik bántani akarják. Ugyanis az esetek többségében éppen azok a gyerekek a legtöbbet szenvedő áldozatok, akik tehetetlennek bizonyulnak…