A felelős döntés meghozataláig vezető út a leggöröngyösebb, eközben tud a legtöbbet segíteni egy life coach, azaz egy „lelki edző”. De ne várj egzakt választ tőle – a döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia. Ahogy a probléma, úgy a választás is a tiéd.

– Több mint húsz évig a házasságom nem szólt másról, mint hogy robot módjára kiszolgáljam a családomat. Amikor a három gyerek kirepült, és egyedül maradtunk a férjemmel, lassan rádöbbentem, hogy valójában egy alkoholistával élek együtt. Sőt, én magam hordtam haza neki a sört, én végeztem el helyette minden házimunkát, és ha agresszív volt a gyerekekkel, én magam mentettem fel azzal, hogy „csak” szigorú velük – törte meg a hosszú csendet az ötvenes éveiben járó, csinos nő.

Évának – nevezzük így – nem volt saját akarata, véleménye, célja. Több mint két évtizeden át minden úgy történt az életében, ahogy a férje mondta. Nem volt képes mást tenni és gondolni, mint a férfi.

Még a munkahelyén, a férjétől távolabb sem lehetett nyugodt: a férfi telefonokkal, ellenőrzésekkel, féltékenykedéssel zaklatta. Mindezt súlyosbította, hogy ha valami nem úgy történt, ahogyan szerette volna, azonnal dührohamot kapott. 

Éva életében szó szerint is az első pofon jelentette a nagy arculcsapást. Amikor a férje már nemcsak a lelkét, a testét is gyötörni kezdte.

Akkor érezte először igazán, hogy nem akar így élni tovább. Lelke mélyén változtatni akart, de nem tudta, jól dönt-e, és ha belevág, lesz-e ereje végigvinni.

– Képtelen voltam egyenrangú félként élni a házasságomban, de szabadulni sem tudtam a saját béklyómból. Időbe telt a felismerés, hogy kell valaki, egy segítő szakember, egy független, semleges idegen, aki nem osztogat jó tanácsokat, nem kritizál, nem ítélkezik. Segítséget kérni nem a gyengeség, hanem az erő jele. Mert ha nem teszi meg az ember, továbbörökíti a gyerekeinek a romboló mintákat – mondja Éva, aki a coaching beszélgetések során hétről hétre számba vette a házassága mellett és ellen szóló érveket.

A válás mellett döntött. Hosszú-hosszú idő után ez volt az első önálló választása. Ami csakis arról szólt, hogy ő miként érzi majd magát a legboldogabbnak.

A társ- és a kapcsolatfüggőség nem ugyanaz. A legszembeötlőbb eltérés, hogy míg a kapcsolatfüggőnek lényegében mindegy, hogy kivel van, csak az számít, hogy valaki legyen, addig a társfüggő egyetlen emberhez ragaszkodik, akár a végtelenségig is.

– Akik hozzám hasonlóan kiszolgáltatott helyzetbe sodródnak, azok általában értéktelennek tartják magukat, nem önállóak, másoktól várják életük kiteljesedését. Nem szabad beleragadni a nem egyenrangú, függőségi helyzetbe, mert rendkívül súlyos következményei lehetnek: gyakori a depresszió, a kiábrándultság, a boldogtalanság érzése, az önbizalom és az önértékelés hiánya, a bizonyítási és megfelelési kényszer. Mindezek a lelki bajok aztán kihatnak az élet egyéb területeire is.

Miért engedte Éva megosztani a történetét? Hogy mások ne ragadjanak bele olyan élethelyzetekbe, amiben nem érzik jól magukat, és erőt adjon másoknak a változtatáshoz. Szerinte a felelős döntésünk meghozataláig vezető út a leggöröngyösebb, ekkor tud a legtöbbet segíteni egy life coach, azaz egy „lelki edző”.

Kinek a továbblépés jelenti a megoldást, ki a kapcsolaton belül tud újítani. A coach ott áll az ügyfél mellett, de a döntést mindenkinek saját magának kell meghoznia.

Hiszen te vagy a saját életed legjobb szakértője.

Függőség csapdájában

Tévedés, hogy túlragaszkodó, társfüggő csak nő lehet, bár tény, hogy gyakoribb a gyengébbik nem körében. Ennek egyik oka az lehet, hogy a lányokat sokszor még ma is a könnyebb önfeladásra és a férfitól való függőség elfogadására nevelik. Másrészt a fiatal lányok – talán a romantikus filmek, könyvek, sztársztorik okán – hajlamosabbak naivan belevetni magukat egy idealizált kapcsolatba. A társfüggő férfiaknál a ragaszkodás gyakran torkollik eszeveszett féltékenységi rohamokba vagy agresszív viselkedésbe.